El-. vagyis visszaköltöztem a blogspotra.

WWW.MIRRORSHADE.BLOGSPOT.COM

Ott lehet anyázni, meg szavazni, ha csipkeditek magatokat. 

Daniel Radcliffe is ott van. Mert látom, hogy csak azt akarjátok. Rémes. Vanitatum vanitas.

 

 

Dsuang Dszi álma

 

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,

a mester, egy lepkére mutatott.

– Álmomban – mondta, ez a lepke voltam

és most egy kicsit zavarban vagyok.

 

 

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,

s a lepke vígan táncolt a napon,

és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...

És felébredtem... és most nem tudom,

 

 

most nem tudom, – folytatta eltünődve, –

mi az igazság, melyik lehetek:

hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét

vagy a lepke álmodik engemet? –

 

 

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!

Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát –

Ő mosolygott: – Az álombeli lepke

épp így hitte a maga igazát! –

 

 

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán

valami mégis megborzongatott,

kétezer évig töprengtem azóta,

de egyre bizonytalanabb vagyok,

 

 

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,

már azt, hogy minden kép és költemény,

azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,

a lepke őt és mindhármunkat én.

 

 

Kedvenc merengés témáim közé tartozott az, hogy honnan lehet tudni, hogy én őrültem-e meg, vagy a dolgok változnak, és én nem, vagy esetleg mindkettő előnytelen keveréke történik párhuzamosan?

Merthogy valami van, az biztos. Pár hét múlva 30 – harminc – éves leszek, és ez nem tölt el jóérzéssel. Ennek sok oka van, és ha nem lennék teljesen dekoncentrált, akkor nyilván takaros kis csokorba szedhetném ezeket az okokat. Valahogy olyan érzésem van kábé 16 éves korom óta, hogy lemaradtam és/vagy lemaradok valamiről. Hovatovább, baromira nem érzem magam a 30 évesek közé valónak. Vajon így lesz ez tíz év múlva is? Vagy húsz év múlva? (Azt mondjuk még meg is kell érni…) A franc tuggya.

De hogy visszakanyarodjak saját fókuszt vesztett nézőpontomhoz, valami van, mert egyre kevésbé találom a hangot másokkal. (Vagy ők velem, mert ugye nem kizárt, hogy én vagyok csak normális, és mindenki más helikopter.)

Egy közeli barátommal kaptam tegnap össze – kétszer is – és igazából nem értem miért. Ő úgy tűnt nagyon úgy érezte, hogy igaza van (a második súrlódás alkalmával még akár így is lehet), én viszont közel sem éreztem úgy, hogy akkora konfliktus robbant volna, minek csak ilyen nagy erejű becsapódás lehet a következménye. Nem, nem fogom leírni, hogy in concreto mi történt, mert nincs jelentősége. Maga az eset teljesen triviális volt, olyasmi, ami vélhetően majd’ mindenkivel megesett már. Ha még nem, akkor meg fog.

Namármost, három lehetőséget látok, így közel 24 óra elteltével: No1: Én vagyok a hülye (és egyéb, nem túl hízelgő jelzők birtokosa). No2: Ő a hülye. No3: Mindketten hülyék vagyunk. Ez a verzió persze sok másikat is felvet, a rossz holdállástól kezdve, az egyéb elfojtott érzelmek ily módon történő felszabadítása, ésatöbbi.

Az a vicces az egészben, hogy nem ő az egyetlen akivel ilyesféle konfliktusba keveredek. (Ez akaratlanul és azt az érzetet kelti bennem, hogy mégiscsak én vagyok a helikopter…) Azonban azokban a helyzetekben is úgy véltem, hogy nekem van igazam, én látom jól a dolgokat, és tulajdonképpen értetlenül szemléltem az eseményeket, azon morfondírozva magamban, hogy vajon mi történik körülöttem. (Most épp azon gondolkodom, hogy érte-e majd bárki bármit is ebből a posztból. No nem mintha számítana, mert a legtöbben úgy is a „Daniel Radcliffe meztelen képei” kereső kifejezéssel találnak meg, de jól rábasznak, mert már nincs fent a kukis kép. Ami amúgy is fake.)

És választ nem fogok találni, mert mint mondtam, vagy bennem van a hiba, vagy bennük (Igen, bennetek!), és ebből nehéz lesz kilábalni. Már ha érdemes, mert ugye sem az normálisak nem akarnak túlságosan sok időt tölteni a helikopterekről, és úgy hiszem, hogy a helikopterek részéről is így áll a dolog.

Na erről ennyit. Néha jobb szokott lenni attól, hogy leírom az ilyesmiket. Na, ez nem egy ilyen alkalom.

ps: Erősen gondolkozom, hogy el- vagyis visszaköltözöm a blogspotra. 

Ezennel átkeresztelem a munkahelyemet Suliról Fúrótoronnyá.

Ugyanis – és ne mondjátok, hogy mindenhol ez megy – olya szintű, mélységű, és aljasságú fúrás megy itten a kollégák között, hogy az valami elképesztő.

A HÖK-ben ezt természetesnek vettem. Ott volt pénz, bizonyos értelemben hatalom, privilégiumok, egyebek, amiért volt értelme helyezkedni.

A Pártban is egyértelmű, hogy meg a furkálás. Különben nem is lenne párt, nem?

De mi a radai rossebért kell egy iskolában furkálódni? Itt nincs pénz, nincs hatalom, nincsenek posztok. Kábé 20 fős a tanár kar, ha az összes külsőst, félállásút is beleszámolom. Van egy igazgató, meg egy igazgató-helyettes. Ezek a posztok tökéletesen védettek, hiszen egy kuratórium nevezi ki az intézmény vezetőjét, ergo nem érdemes ezért az intézményen belül kardoskodni. Vannak osztályfőnökök és az osztályfőnök-helyettesek. Na, őket inkább sajnálni lehet, mint irigyelni (egy ofő bruttó 5000 HUF-ért ofő – isteni üzlet). Ennyi. Ezek a „posztok”. És mégis! Mindennaposak a rosszindulatú pletyik, egymás hesszelése (késve kezdte az órát, korábban engedte haza diákot, nem vezeti rendesen a naplót, stb.), a másik mószerolása, vélt vagy valós sérelmek ilyen-olyan megtorlásának követelése a felettesektől.

Rémálomba illő. Olyan Tim Burton és Terry Gilliam féle rémálomba.

Biztos mondtam már, hogy annak idején azért nem akartam fordító lenni, mert úgy véltem (és azt hiszem akkor így is lett volna), hogy én nem vagyok képes önerőből reggel 8-kor felkelni, nekiülni a melónak, és azt kábé 8 órán át keresztül tolni, hetente ötször. Nekem kellett a külső kényszer. Valószínű, hogy amíg nagyanyámnál laktam, addig nem is ment volna.

Bezzeg most a fél vesémet adnám azért, ha olyan melóm lenne, mint az egyik kiváló barátomnak. Azt szokta mondani, hogy ő nem otthon dolgozik, hanem a munkahelyén lakik. Ez tény. Állati sokat melózik. És állati sokat is keres. Talán órabérben és szabadidőben még mindig én vagyok a jobb, de abszolút összegek terén messze lemaradok. Márpedig a tanításban nincs előrelépés. Esetleg valamicskével többet kapnék egy másik alapítványi gimiben, de perspektíva akkor sincs benne.

A jó hír, hogy tegnap belesírtam a telefonba, hogy „adjatokmunkááát” és ígéretet már kaptam is, eddig még nem basztak át, szóval remélhetőleg az egész téli szünetet fordítással tölthetem. ÉS ÖRÜLÖK NEKI. De komolyan. Jó érzéssel tölt el, biztonságot ad.

No, ennyi elég is volt a meló-pénz-megőrülök háromszögből.

(Amúgy megint beúszott a képbe egy munkaügyi reményhal, holnap megyek egy megbeszélésre, hátha…)

Vettem ma új széket!

Történt ugyanis, hogy a szék, ami azóta megvan nekünk, amióta az eszemet tudom, megint feladta. Elszállt felette az idő vasfoga. Az említett relikvia ugyanis egy faszék, aminek az ülőkéje fonott szalmából van. A legtöbb ember szerint állati kényelmetlen. Én imádom. Szerintem dögvészesen jó szék, és erős szentimentális szálak kötnek hozzá. A cicukák az elmúl évben karmincáik élesítésére használták, és mire észbe kaptam, letakartam, már késő volt. Kellően megbontották ahhoz, hogy bomlásnak induljon. És a lakásban mindössze két szék van. A másik Eszteré. Úgyhogy keresni kezdtem a neten, és erre leltem. Már ezen ülve írom eme sorokat. Szokatlan, meg furi, de Lencsike szerint meg kéne tartani. Ezt abból gondolom, hogy alig bírtam kitessékelni belőle.

Akartam még írni WoW-ról, meg Dexterről, de majd egy másik alkalommal.

Ha már megint nem írok rendszeresen, legalább ennyi legyen:

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?

Kanapén, tévézés közben.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?

Csak az isteni Woody Allent tudom idézni: „A katonai lapomon az áll, hogy HET. Háború Esetén Túsz.”

3. Bealszol a tévé előtt?

Nem jellemző.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?

TEJET? Én beállok az emlősök azon hosszú sorába, akik nem isszák más állatok tejét. Inkább a halál.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?

„M-A-Z-Z-A-G. Mazzag.” Charlie Brown For The Win!

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?

Mi az, hogy a legnagyobb? Rengeteg vitám volt, és lesz is. Képtelen vagyok nélkülük élni. Pedig lehet, hogy jobb lenne.

7. Gyorsan gépelsz?

Persze, de a sebességgel egyens arnybn nűnwk a gibák is.

8. Félsz a sötétben?

Nem. Szeretem a sötétet. A nappal, az, ami gusztustalan.

9. Most van valaki, aki tetszik?

Nanáhogy :D

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?

Hát ez jó kérdés. Őt kéne megkérdezni. Magamtól folyton azt kérdezem, hogy minek kellett elkezdeni???

11. Szerencse számod?

4-16-19

12. Nyertél már lottón?

Még nem.

13. Most iszol valamit?

Egy kis licsis-almás vizet.

14. Okosnak tartod magad?

Sajnos igen, de nem hiszem, hogy az vagyok. Az IQ-m tök átlag, és ezt a magas AQ-mal igyekszem ellensúlyozni.

15. Ettél valaha bogarat?

Igen! Szárított, szójaszószban pácolt szöcskét. Olyan íze volt, mint a szójaszósznak, és az egyik lábikója beszorult a fogaim közé.

16. Most van valaki, aki hiányzik?

Most miért kellett eszembe juttatni?

17. Mit kérsz karácsonyra?

Pónit.

18. Ismered a muffinembert?

Nem, csak a Stay Puft habcsókemberkét.

19. Beszélsz álmodban?

Nem nagyon. Mások nem hagynak szóhoz jutni :P

20. Emlékszel az első csókodra?

Igen. Csak az Esőember tudom ismételni: „Nyálas volt.”

21. Reptettél valaha sárkányt?

Azt hiszem igen. Réges-rég a nagyapám szerzett egy fekete nejlon ballonszerűséget – Mars csokis reklámfelirat volt rajta asszem – amibe ha meleg levegő került felszállt. De ez csak egyszer történt meg. Ez majdnem sárkányeregetés, nem?

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?

Erről inkább ne beszéljünk. Már attól rosszul leszek, ha megcsap az uszodaszag.

23. Sikeresnek tartod magad?

Are you braindead?

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?

Sok. 200 tutira. És van egy pár, akiről nem nagyon tudom, hogy kicsoda :D

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?

Még szép. Egy almásderes muraközit. Patára lógó szőrrel.

26. Mik a terveid holnapra?

Suli, vagyis meló. Hat óra zsinórban. Nem egy kéjmámor alapban, de két órán is dolit iratok, és közben szerintem megnézek egy sorozat részt vagy WoWozok picit. Nehéz ez a pálya.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?

Talán semmit. Játszottam, rétegelt lemezért rohangáltunk, de nem kaptunk, volt nagy sértődés, de aztán kiengesztelés is….Ja! Meg Kötéltáncoséknál ettünk túrófánkot. Az jó volt.

28. Most hiányzik a suli?

Hülye vagy? Amúgy a fősuli az hiányzik. Akkor még voltam valaki. Vagy legalábbis azt hittem magamról, és az jó volt.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?

Tegnap.

30. Szeretsz szingli lenni?

Nagyon nehezen ment. Aztán belejöttem. Nem szinglinek lenni ismét nem volt valami könnyű.

31. Szereted a szobádat?

Igen, bár most nincs kimondott szobám.

32. Ki a hősöd?

Yoda mester és az anyukám.

33. Lógtál valaha a suliból?

Naná. Kétszáz igazolt hiányzás.

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?

Lemegyek a zöldségeshez banánért vagy mandarinért, aztán WoW vagy Csillagkapu.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?

Esztert vagy Kötéltáncost.

37. Ettél valaha kutyakaját?

Nem, bár mindig érdekelt, hogy milyen lehet a Frolic vagy a Whiskas Temptations. De nem merek enni belőle. Félek, hogy rémes lesz, de attól még jobban félek, hogy mi lesz, ha ízlik???

38. Őszinte ember vagy?

Nem. Folyton hazudok. És most majd töprenghettek rajta, hogy vajon ez igaz-e…

39. Szereted a ham&eggs-et?

Nem. Az eggs-t igen, de inkább slicedbacont kérek mellé.

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?

Három??? A kulcsaim, és a késem. És a szerencsebaglyom, meg az hörgőtágítóm. És a hátizsákom. (Amiben svájci tiszti bicskától kezdve, a kanálgépen és a minden felületen meggyulladó gyufán át a csere alsóneműig bezárólag minden van. A vegyvédelmi ruha már nem fért bele.)

41. Van valamilyen sebhelyed?

Egy nagyon régi a homlokomon. Szaladtam, de a fűtőtest elém ugrott. És nyárom szert tettem még egy párra.

42. Szereted az akciót, a pörgést?

Filmen igen. És azokból már réges-rég megtanultam, hogy ez nekem nem kell a való életbe.

43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?

Sith-lord.

44. Mi a legnagyobb titkod?

Már most sith-lord vagyok.

45. Milyen gyakran telefonálsz?

Túl sokszor.

46. Hiszel a szerelemben?

Igen.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?

Egy fénykard. Esetleg egy bőségszarú.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban?

A szemeit és a körmeit. Aztán a cipőjét és farkát. Miféle kérdés ez?

49. Mikor sírtál utoljára?

Nem mondom meg. Hüpp.

50. Kit öleltél meg utoljára?

Esztert. Most épp hagyta :D

51. Jól kijössz a családoddal?

Most már igen.

52. Hol van a mobilod?

Az övemen.

53. Mit ettél utoljára?

Német zsemlét és füstölt pulykamell sonka szerűséget.

54. Mi a kedvenc színed?

A kék és a sárga. De hordani a feketét szeretem. Kell a sith-lord dresscode miatt.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?

Batman – The Dark Knight. Kétarc nagyon kúl benne. És Heath Ledgerért nagyon fáj a szívem.

56. Most milyen dalt hallgatsz?

Semmilyet, Eszter itt hagyta a TV-t szólni és épp megint az a kábszeres medve papol a kedvenc mosóporáról…

57. Most mire vágysz?

Egy félig átsütött steak-re, holstein módra és egy milliárd forintra a bankszámlámon.

58. Melyik a kedvenc kocsid?

Lamborghini diablo. De egy dupla körlámpás Jaguárral is megbékélnék.

59. Most nézel valamit a tévében?

Nem, csak hallgatom.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?

Kötéltáncossal.

Megígértem, hogy kitöltöm, hát íme:

Kedvenc:

* Étel: Hehe. A közhiedelemmel ellentétben nagyon sok mindent szeretek. Leginkább a natúr, kellemesen fűszeres színhúsokat szeretem. A kínai és az olasz konyha még ott van a toppon.
* Ital: Tea. Jeges vagy zöld. Ha zöld, akkor jázminos. Ja, és a sima víz. Néha nagyon oda vagyok érte.
* Alkohol: Vodka. Ha orosz. Pálinka. Ha tényleg gyümölcsből van. Portói. Van egy 1979-ben szüretelt és ’89-ban palackolt üvegem. Az esküvőm környékén kinyitom. Remélem nem buggyant meg vagy ilyesmi. Azért az ciki lenne.

* Szín: Kék. Mikor az szépre sárgult, napsütötte falevelekre felnézek és mögöttük ott van az a kék, ami semmi máshoz nem hasonlítható.
* Együttes: Nincs. Nagyon sokféle zenét szeretek, de sosem rajongtam egy bandáért sem a szó klasszikus értelmében
* Színész: Woody Allen, Sir Anthony Hopkins, Morgan Freeman, és persze Michael J. Fox. Őt nagyon sajnálom. És még sokan mások.
* Színésznő: Ingrid Bergman, Goldie Hawn, Julie Andrews.
* Film: A birodalom visszavág. Volt idő, maikor szórul-szóra tudtam.
* Szám: 16

Hiszel-e:

* Horoszkópban: Szeretnék hinni benne, de akkor se fér a fejembe, hogy 6 milliárd embert, hogy lehet 12 csoportba beosztani.
* Istenben: Igen. Pontosabban nagyon szeretném hinni, hogy létezik. El tudom, de nem akarom elképzelni a világot Nélküle.
* Túlvilágban: Ugyanaz.
* Földön kívüliekben: Csak ismételni tudom a Kapcsolat c. filmet. „A világegyetem elég nagy hely. Ilyen kevés emberre kár lenne elpazarolni.”

* Magadban: Már közel sem annyira, mint egykor. „As time goes by reality/Destroys your hope and dignity/There's nothing left but shadows on the wall/But just remember who you are/And where you've been you've come so far/And never ever let them see you fall.”

Mit gondolsz róla?

* Álmok: Amióta először nyúltam xanaxhoz, alig álmodom. Pedig már szinte sose szedek. Hiányzik. Egyszer volt, hogy teljesen tudtam irányítani, az nagyon állat volt, háromtestőrös. Egyszer pedig, hogy azt hittem, hogy az a valóság, hogy Ő mégsem halt meg, csak elment egy olasz kolostorba, mint Ervin.

* Szerelem: Megtaláltam.
* Élet: „Durza: I expected you to be more... more... well, more.” Hát valahogy én így vagyok az élettel. De igyekszem hálás is lenni, hogy nem mondjuk Darfurban élek. Néha sikerül.

* Halál: „Captain James Hook: Death is the only adventure I have left, Smee.” Remélem nagy kaland lesz, és csodás álmok jönnek.

* Dohányzás: Az igazi dohányzás, az nagyon hiányzik. Egy jó szivar…vagy egy jó tömés pipa. Hajh, de sajna mostanság nem vagyok elég jól hozzá.

* Káromkodás: Talán már kevesebbet csinálom, mint régebben.

Egyik-másik:

* Vanília-csoki: Csoki. Mi más?
* Sör-bor: Egyik sem. A sör keserű és ki bír ennyit inni? A bor savanyú, kivéve, ha hat puttonyos Tokaji.

* Szárazföld-tenger: Szárazföld. A tenger nem olyan, mint vártam.
* Fekete-fehér: fekete
* Hideg-meleg: Jaj. Ez nehéz. Az időjárás legyen hideg, a lakás és a kád víz meg meleg. A kóla jéghideg, a leves tűzforró.
* Nap-Hold: Hold. Ahroun.
* Állat-ember: Állat. Az emberek… hát eddig egy kivétellel minden állattal kijöttem, akivel összehozott a sors. Ugyanezt nem mondhatom el az emberekről. Sőt, néha több emberi van egynémely állatban, mint néhány emberben. Az emberek a valódi ragadozók.
* Rend-rendetlenség: Az egyik van, a másikat szeretem.

Közösség:

* Szeretsz vásárolni?: Amíg nem nekem kellett megkeresnem a rávalót, addig imádtam élelmiszert vásárolni. Végtelenül megnyugtatott. Ugyan ez a helyzet a régi könyvekkel.
* Szeretsz emberekkel találkozni?: Csak kevesekkel. Vagyis egyszerre csak 2-3-al. Nem szeretem a sokaságot.

* Szeretsz otthon lenni?: Igen, nagyon. Mert akkor a világnak csak az része van itt, amelyiket szeretem.
* Hogy jössz ki a környezeteddel?: Állítólag jól. De az Örökkévaló kegyelmezzen a környezetemnek, ha milliárdos leszek egyszer.
* Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat?: Már nem foglalkozom ezzel kategóriával.
* Szeretsz középpontban lenni?: Igen. Általában.
* Szereted, ha boldog emberek vesznek körül?: Persze, ha én is boldog vagyok. Volt idő, mikor savként sistergett bennem a gyűlölet, ha boldog embereket láttam. Már múlik.

* És ha szomorúak?: Többször vagyok közönyös, mint kéne, és többször szomorú, mint mutatom.

* Milyennek tartanak a többiek?: Hűha. Ezt a többieknek kéne megmondaniuk. De ha muszáj önkritikát gyakorolni, akkor tessék: okoskodó és tudálékos, művelt, de ezt túl gyakran csillogtató, nagyszájú és bőbeszédú, viszont olyan, aki jól is tud beszélni, érvelni. Görcsös, ha titkokról és pénzről van szó, mégis bíznak rám ilyeneket. Merevnek és totaliternek tartanak sokan, de tévednek. De értük nem kár.

Előfordult már hogy:

* Ültél repülőn?: Igen, nem valami nagy show. Uncsi és egyszer nagyon fájt a szemem tőle.
* Voltál külföldön?: Ausztria, Görögország, Izrael, Olaszország, Portugália, Spanyolország, és Lichtenstein. Bár ez utóbbin észrevétlenül autóztunk át.

* Sírtál mások előtt?: Néha. Ha nagyon megbántanak, vagy ha orrbavágnak.
* Másztál fára?: Nem nagyon, béndzsa voltam hozzá.

* Találkoztál már híres emberrel?: Nyálkás, puhatestű magyar politikusok számítanak?
* Eltört egy csontod?: Kétszer a bal, egyszer a jobb csuklóm.
* Be kellett feküdnöd kórházba?: Többször, mint kéne.
* Telefonbetyárkodtál?: Nanáhogy? „Halló, Barna-lakás? De ronda lehet!” Azok a régi szép idők, amikor még nem voltak részletes számlák…
* Lógtál az iskolából?: Igen is, meg nem is. Igazolatlanul sose. Igazoltan még ma is rekorder vagyok a 250 órámmal. És persze osztályozóvizsga nélkül.

* Úsztál a tengerben?: Többször. A Holt-tenger vicces volt. A többi pedig kimerítőbb, mint hittem. Azt hiszem, csak Eraclea Mare-ban tetszett igazán.
* Voltál templomban?: Igen. A Szent Sír katedrális tetszett, csak sokan voltak. Vonzanak a templomok, de folyton zárva vannak. Olyankor Isten nem rendel?

* Fent maradtál egész éjszaka?: Ó, de még mennyit. Nagyon szerettem. Hajnalhasadtakor hazaérni, lázasan az ébren át álmodott óráktól. Ma már nem nagyon menne.
* Táborban voltál?: Hajaj. És hogy utáltam. A fősulis gólyatáborok épp, hogy nem verték le a lécet. Biztos, mert addigra már a HÖK-ös pólóban feszítettem, mint pók a lucernában.
* Gondolatban megöltél-e már valakit?: Naná. „Ha szemmel mindent el lehetne intézni, akkor az utca tele lenne halottakkal és terhes nőkkel.”

* Volt-e már autóbaleseted?: Egyszer volt olyan komolyabb-féle. Egy Volga jött belénk, amikor a nagypapám hozzott haza a suliból. Kicsit voltam, de sose felejtem el, ahogy kivágódott elém a karja és az ülésnek szorított, annak ellenére, hogy be voltam kötve. Remélem sose kell hasonlót tennem majd az én unokámmal, de ha igen, akkor képes leszek rá.

Egyéb:

* Jobb vagy balkezes vagy: Bal. És nagyon örülök neki. Pláne, mert lőhetném magam promicinnel.
* Mi van az egérpadodon?: Zselépárna. A másikon pedig a halálcsillag, és Darth Vader saját TIE vadásza.

* Mi van az ágyad alatt?: Ágyneműtartó, összegyűrt zsepik, és a démonok.
* Mitől félsz a legjobban?: Attól, hogy nem sikerül.
* Mi jár most a fejedben?: Hogy vajon, mi lenne a jó válasz erre kérdésre.

* Vannak háziállataid?: Kacormacska. Hatalmas fekete kandúr. Én választottam. Ha tudna beszélni, ő is ezt mondaná rólam.
* Leggyakrabban használt szavak?: Hát, tulajdonképpen, openyourbooksonpage…

Múlt:

* Akit a legjobban hiányolsz: Tatus és Csaba. El sem tudom mondani mennyire.
* Amit a legjobban hiányolsz: A pénz nyújtotta biztonság. És egy 3 dimenziós felsőtest.
* Életed legszebb időszaka: A Kodolányi. És nagyon remélem, hogy a java még előttem áll.
* Életed legrosszabb időszaka: Utólag már egyik sem tűnik olyan borzasztónak. Azért a Vendégnél töltött időt kihagynám, ha újra lehetne kezdeni.

* Ha visszamehetnél az időben, hova mennél: Ó, ezt tudom. Visszamennék és elmondanám az elsős gimis énemnek, hogy megéri.
* Egy dolog, amit megbántál: hogy nem voltam okosabb és érettebb, mikor a barátom már haldoklott, de én nem tudtam mit kéne tenni.
* Egy dolog, amit elfelejtenél: Most épp semmi nem jut az eszembe.
* Mi akartál lenni, ha nagy leszel: Először orvos. Aztán meg gazdag. Író, producer, politikus, pszichológus. Talán titokban tanár is. Csak picivel több pénzért.

Jövő:

* Állás: Egy lottófőnyeremény tulajdonosa.
* Házasság: Folyamatban.
* Gyerekek: Kétpetéjű ikreket kérek. Egy fiút és egy lányt.

* Fiad neve: Ezen még nagy viták lesznek. De biztos, hogy két keresztneve lesz. Az menő.
* Lányod neve: Lásd fent, de talán: Csilla, Júlia, Katalin, Eszter.
* Hol fogsz lakni: Kertes házban, remélem.
* Mit fogsz csinálni húsz év múlva: Elégedett leszek, ha visszanézek. És milyen jót fogok mosolyogni mindezen, amit itt összehordtam.

Reggeli post. Ilyen se sok volt, ha volt egyáltalán.

A mai nap ünnep.

Úúútálom ezt a ledolgozódosdit/hosszú hétvégés szarakodást. Szerencsére, az Igazgatónő és úgy gondolta, hogy nem kéne ma tanítani, hanem inkább menjen el minden osztály valahová. Mi azt találtuk ki, hogy elmegyünk a Word Press kiállításra (tegnap tudtam meg, hogy Kötéltáncos kolléga öccse többször is megnyerte a magyar részt. Majd figyelek, hátha most is van kint képe ). Aztán pedig elbaktatunk a budavári labirintusba. Ezt is terveztük Eszterrel, és most kicsit szar érzés, hogy vele nem voltam, de a kölyökkel meg elmegyek. De legalább nem én vagyok az ötletgazda. Remélem, gördülékenyen haladnak a dolgok, mert este Vámpír lesz, és át kéne néznem az átnézni valókat.

Szép dolgokat terveztem írni. Olyasmiket, hogy amikor hazafelé autózom a suliból, mindig megcsodálom a folyamatosan változó őszi szín kavalkádot. Sokszor eszembe jut, hogy mennyire tetszenének a szépre sárgult hatalmas falevelek Eszternek, és hogy amíg ilyen szép idő van, addig kéne kimenni valahová sétálni, leveleket szedni, ilyesmik.

Azonban mire befejeztem a mai fusit (számítógépes játék kézikönyvét fordítottam épp), elment a kedvem a szentimentális bejegyzéstől, ami leginkább annak köszönhető, hogy van egy bűbájos, kvázi hajléktalan klub, aminek a tagjai a házunkkal szemben lévő ordenáré kisboltból merítik napi szesz adagjukat. (A kisbolt amúgy egy förtelem. Büdös, mocskos, és gyakorlatilag kocsmaként funkcionál.) Ezek az úriemberek kora reggeltől késő éjjelig itt ácsorognak, körbepisálnak mindent, és nonstop üvöltenek.

Kertvárosi gyerekként, amíg nem laktam itt, éreztem szimpátiát ezen típusú emberek iránt. Azonban amióta itt lakom, a helyzet megváltozott. Ezek ugyanis nem hajléktalanok. Merthogy láthatóan van hová hazamenniük, és van miből megvenniük a napi piát.

Jelenleg egyikük épp a sarkon fekszik és arról elmélkedik emelt hangon, hogy hol is lehet ő épp most. Amikor két roma-jellegű pajtása megjelent, közölte velük, hogy ne cigánykodjanak, hanem segítsenek. Ekkor becsuktam az ablakot. Előtte azon gondolkoztam, hogy ha lenne itthon egy Jugoszláv Black Arrow M93-as, és értenék a használatához, nem biztos, hogy nem tennék valamit a környék közterületének a karbantartásáért.

És ez rémes. Mármint, hogy ilyesmi jut eszembe. Nyilvánvaló, hogy ezek a jóskák sem erről álmodoztak a játszótéren 12 éves korukban. Azonban az állandó részeg üvöltés kikezdte a szociális toleranciámat. És ismétlen, ez rémes. Én nem vagyok ilyen. És mégis, amikor egy, a lomtalanításról itt maradt, kanapét itt tartottak a sarkon, és napokig azon dorbézoltak, már a közterület-felügyeletet is felhívtam, hogy lehet-e tenni valamit ilyenkor. Lehet. Mire elszántam volna magamat, a kanapét már elvitték.

Mindegy. Most azon gondolkozom, hogy a mentőket, vagy a rendőröket kell-e felhívni, ha egy ilyen magatehetetlen részeg fekszik a sarkon. És, hogy vajon csinálnak-e valamit.

Nos, kisebb kihagyás után ismét online.

Nem tudom miért nem írtam, de remélem, hogy ezután ismét gyakrabban fogok.

Az a szar ebben, hogy a kihagyások után kényszert érzek az elmúlt hónapok summázásra, de az vagy túl hosszú és unalmas lenne, vagy túl rövid és semmitmondó.

Úgyhogy inkább az isteni Billy Joel példáját követve, írok egy teljesség igényét teljességgel nélkülöző és igénytelen felsorolást:

A nyár fullosan szar volt, nem utaztunk sehová, de legalább volt bánat, szomorúság rendesen. Ezzel szemben viszont sokat fordítottam (ezúton is hála Búvárzenekar kollégának), ezek közül nem titok, hogy a Harry Potter és a Félvér Herceg c. játék egy nagyobb falatját, ebből a pénzből vettem végre remek kis notebookot. (Mondtam, hogy sehova se utaztunk? Többek között ezért, meg mert hisztis is voltam.) Megmaradt a suli, ebből adódóan az állásom is, a pozícióm még talán erősödött is, hiszen osztályfőnök-helyettes lettem (ez kemény +5000 bruttó HUF/hó!!! Mortimer! Feltörtünk!) A meló még mindig nem rossz, csak kevés a pénz, bár Péter barátom esküvőjén (merthogy az is volt) megtudtam, hogy én messze jobban keresek, mint az átlagos gimnáziumi tanár. Úgyhogy befoghatom.

Hát…most hirtelen nem jut más az eszembe. Mármint amit érdemes lenne ebbe az izébe itt fent belekaparni. Majd kapok a pofámra Esztertől tutira, hogy eztismegaztiselfelejtettedtisztahülyevagy. De tényleg love. Merthogy tegnap óta hivatalosan is jegyesek vagyunk. Bezony. Gyűrűvel meg mindennel. Esküvő tavasszal. Részleteket később.

De tudom ám, hogy a kedves olvasókat – mert hogy döbbenetes módon még ekkora kihagyás után is napi átlag 28 látogatóm van – az érdekli, hogy mi újság a sorozatfronton.

Hát kérlek benneteket alássan, végveszélybe kerültem. A forgatókönyvíró-sztrájk teljesen tönkretett. Végül újranéztem a 24 jobban sikerült évadait. Amikor az elfogyott, akkor pedig új sorozatokat kellett találnom a túlélés érdekében.

Először jött a Supernatural (magyarul rém kreatívan Odaát címmel fut). Ebbe egyszer már belenyaltam, de akkor - a Dr. House-Prison Break-Született Feleségek-24 szent tetrarchiájának áldott fényében úszva – nem ízlett. Na de most! Úgy rákaptunk, mint én a TESCO Quick&Easy margheritára. Úgy vágtunk át mind 3 évadon, mint futárpóni a Rub’al Khalin. Dean Winchester rulz.

De hát 3 évad fél fogamra se volt elég, és mivel befaltam az éppen hogy a léc alatt átcsusszanó Terminator: The Sarah Connor Chronicles (nemröhög!!!) első évadát, újra belekezdtem az idei év nagy szerelmébe…(dobpergés)…

A Csillagkapuba (alias SG-1). A sorozat első 1-2 évada (merthogy 10 van belőle, áldassék a producerek neve, és nőjön hosszúra a…amijüket szeretnék,) kellően gagyi és low budget. De én nem adtam fel. A sorozataddikt nem válogat, néz. Aztán a 3. évadban valami elkezdett megváltozni. Persze ehhez hozzjött, hohy több pénzt toltak a sorozatba, ergo jobbak lettek a díszletek, az effektek. De nekem a karakterek jellemfejlődése a lényeg. Meg ami lenyűgöző azok a jól elsütött gegek és párbeszédek. Persze néha rúgnak egyet a Star Trekbe (Miért nincs biztonsági öv a csillaghajó székeiben, stb. :D). Azonban kezdem úgy érezni, hogy a Jack O’Neill ezredes figurája volt az, aki szerintem – sokak mellett -kellő inspirációt nyújthatott az agyonajnározott Firefly stílusához.

A lényeg, hogy habár anno a Csillagkapu egy jó kis mozifilmnek indult, egy hihetetlenül kreatív és lendületes sorozatot kreáltak belőle.

Most járok a 6. évad végén, Eszter már sikító frászt kap ha meghallja azt, hogy goa’uld.

Szóval ezek vannak mostanság. Pénzügyileg eddig egész jól alakultak a dolgok, volt fordítás, vannak tanítványok. Az elmúlt két hónap volt tiszta csőd, csak az anyámék által szorosra fűzött családi-szociális háló tart(ott) fenn. De az október az mindig fos hónap: KGFB, Casco, FTP szerver, és tegnap kaptam egy gázátalány elszámolást majd’ 40.000ről. De túléljük. Akkor is ha beledöglünk.

Végezetül: álljon itt az egyik legjobb Supernatural rész által inspirált klip.

"Rise and shine, Sammy, rise and shine!"

PS: Amúgy nem hiszem, hogy baj lenne, alapvetően egyre stabilabb az élet, csak hát még nem emésztettem meg, hogy nem kerültem közel 30 éves koromra a Forbes címlapjára. Majd jövőre.

Tudjátok, mindig is rühelltem a játékkonzolokat. Nem szeretem a koncepciót, és az irányításától is berzekedek. Vagy is berzenkedtem.

Úgy tudom elég drága egy wii, de ha van valami, amiért megvenném, akkor ez az:

Azért titkon remélem, hogy PC-n is kiadják.

T

Pár napja akadtam rá. A számot persze ismertem a rádióból, de csak annyira emlékeztem, hogy szerepel benne Budapest. Most, mikor elolvastam a szövegét, jöttem rá, hogy mennyire jól eltalált dal ez. Alapvetően sosem rajongtam a tudatfolyamban megírt dolgokért (pl. Virginia Woolf: Mrs. Daloway, stb.) azonban ennek a dalnak a hatására átértékeltem mindezt.

A címre kattintva előjön az a Wikipédia oldal, ahol röviden leírják, hogy mi miért van benne a szövegben. Jó mulatást!

Harry Truman, Doris Day, Red China, Johnny Ray
South Pacific, Walter Winchell, Joe DiMaggio

Joe McCarthy, Richard Nixon, Studebaker, Television
North Korea, South Korea, Marilyn Monroe

Rosenbergs, H Bomb, Sugar Ray, Panmunjom
Brando, The King And I, and The Catcher In The Rye

Eisenhower, Vaccine, England's got a new queen
Maciano, Liberace, Santayana goodbye

We didn't start the fire
It was always burning
Since the world's been turning
We didn't start the fire
No we didn't light it
But we tried to fight it

Joseph Stalin, Malenkov, Nasser and Prokofiev
Rockefeller, Campanella, Communist Bloc

Roy Cohn, Juan Peron, Toscanini, Dancron
Dien Bien Phu Falls, Rock Around the Clock

Einstein, James Dean, Brooklyn's got a winning team
Davy Crockett, Peter Pan, Elvis Presley, Disneyland

Bardot, Budapest, Alabama, Khrushchev
Princess Grace, Peyton Place, Trouble in the Suez

We didn't start the fire
It was always burning
Since the world's been turning
We didn't start the fire
No we didn't light it
But we tried to fight it

Little Rock, Pasternak, Mickey Mantle, Kerouac
Sputnik, Chou En-Lai, Bridge On The River Kwai

Lebanon, Charles de Gaulle, California baseball
Starkwether, Homicide, Children of Thalidomide
Buddy Holly, Ben Hur, Space Monkey, Mafia
Hula Hoops, Castro, Edsel is a no-go

U2, Syngman Rhee, payola and Kennedy
Chubby Checker, Psycho, Belgians in the Congo

We didn't start the fire
It was always burning
Since the world's been turning
We didn't start the fire
No we didn't light it
But we tried to fight it

Hemingway, Eichman, Stranger in a Strange Land
Dylan, Berlin, Bay of Pigs invasion

Lawrence of Arabia, British Beatlemania
Ole Miss, John Glenn, Liston beats Patterson

Pope Paul, Malcolm X, British Politician sex
J.F.K. blown away, what else do I have to say

We didn't start the fire
It was always burning
Since the world's been turning
We didn't start the fire
No we didn't light it
But we tried to fight it

Birth control, Ho Chi Minh, Richard Nixon back again
Moonshot, Woodstock, Watergate, punk rock
Begin, Reagan, Palestine, Terror on the airline
Ayatollah's in Iran, Russians in Afghanistan

Wheel of Fortune, Sally Ride, heavy metal, suicide
Foreign debts, homeless Vets, AIDS, Crack, Bernie Goetz
Hypodermics on the shores, China's under martial law
Rock and Roller cola wars, I can't take it anymore

We didn't start the fire
It was always burning
Since the world's been turning
We didn't start the fire
No we didn't light it
But we tried to fight it

Hehe, erre most bukkantam :

Ez is megvolt.
Mármint az idei karácsony. A tegnap délután egész jól sikerült.

Eszter idén is kitett magárért: kaptam egy up-to-date Budapest autóstérképet (már nagyon kellett), Alexandra könyvutalványt, egy névvel ellátott zoknit, és a legfontosabbat, egy karmos, szörnylábfejre emlékeztető mamuszt. Ennek kimondottan örültem, geek is, meleg is.

A családtól a legszebbet kaptam, amit jelen helyzetben el tudok képzelni: készpénzt.

Egész nyugisan telt ez az idei ünnepelés. Biztos az alig szunnyadó depresszióm miatt. Merthogy az még kitart, minden optimizmus( ), és nagy adag napi antidepresszáns ellenére. Merthogy közelít az anyagi csőd.

Ennek elkerülésére három lehetőség van:

#1: Kiplakátolom a Szinyeit, hátha jönnek magántanulni. (Ehhez nem fűzök túl nagy reményeket. Ha eleinte jönnek is, semmi garancia nincs rá, hogy bármilyen előre kalkulálható, tartó bevétel lesz belőle.)

#2: Mostani nyelvsulit otthagyom, ammenyiben be tudok kerülni a Katedrához. (No information available.)

#3: Mint a sültgalamb az ablakon, sikerül valamiféle fordítás(okat) szerezni. (Ez sem túl valószínű.)

Mindezeket végiggondolva, arra jutottam, hogy szakmát kell tanulni. Nem, nem viccelek. Felmerült a látszerész, fogtechnikus. Csakhogy a gond az, hogy miből teszem le az asztalra tandíjat, ugyebár. Mert akárhogy is számolom, 95.000 forintból ketten (meg a két macska) nem jövünk ki. De 130.000-ból se ha Eszter árvaságiját hozzácsapjuk. Szóval ez ugrott.

Hovatovább, az új suliban határozott idejű szerződést kötnek, ami június végéig tart. Aztán kötnek egyet nyárra, majd szeptembertől megint júniusig. Ennek pontosan az az előnye, mint a hátránya. Amíg tart az szerződés, addig nem rúgnak ki. Ellenben addig én se nagyon tudok felmondani. (És persze évente néhány hetet, hónapot retteghetek azon, hogy vajon meghosszabbítják-e azt. Bár, ez is hülyeség, mert a határozatlan idejűt is felmondhatják, bármikor.)

Mindig úgy tartottam, hogy a páratlan évek rosszak, a páros évek jók. Hát nagyon kíváncsi leszek 2008-ra. Ez az év azért is lesz „vicces”, mert 10 éve érettségiztem. Hú, még emlékszem, mit hittem akkor, mi lesz belőlem 10 év múlva. Ridiculous and pathetic.

Annyit azért sikerült letudnom, hogy nem tartozom senkinek. 1-2 napon belül a családdal is rendezem az anyagiakat, aztán meglátjuk.

Ja! Sajnálkozó és/vagy vidító kommenteket nem kérek. Azért mert mindkettő felesleges. Aki tud állást, ami még júniusban is megvan, az szóljon.
Csak vicceltem.

"I feel like no-one ever told the truth to me
About growing up and what a struggle it would be
In my tangled state of mind
I've been looking back to find
Where I went wrong"

He's the guy who's the talk of the town
with the restless gun
don't shoot broad out to fool him around
keeps the varmints on the run, boy
keeps the varmints on the run

You may think he's a sleepy tired guy
always takes his time
sure I know you'll be changing your mind
when you've seen him use a gun, boy
when you've seen him use a gun

He's the top of the West
always cool, he's the best
he keeps alive with his colt 45

You weren't glad at your fooling him around
when you've seen him use a gun, boy
when you've seen him use a gun

He's the top of the West
always cool, he's the best
he keeps alive with his colt 45

Who's the guy who's riding into town
in the prairie sun
You weren't glad at your fooling him around
when you've seen him use a gun, boy
when you've seen him use his gun

Nem rég találtam. Tudom-tudom. De bennem akkor is jó érzéseket kelt.

Ha valaki nem tudná, hogy melyik fim zenéje annak itt a link: They call me Trinity

Új sorozatot fedeztem fel, egykori tanítványom unszolására. Ez pediglen a My name is Earl. 

A történet igen egyszerű. Képzeljetek egy Nagy Lebowski (alias a Töki) szinten lecsúszott alakot, aki – a Tökivel – ellentétben piti betörésekből, lopásokból, ilyesmikből tartja fenn magát, feleségét, és annak két gyerekét, valamint saját, kissé tompaagyú öccsét. Egy napon azonban Fortuna Earlre pillant, és hősünk 100.000 dollárt nyer egy kaparós sorsjegyen. Ám nyereményének kb. 10 másodpercig örülhet, mert azonmód elcsapja egy autó, a sorsjegyet, meg felkapja a szél, és messzire fújja… Earl miközben a kórházban fekszik és jó amerikaihoz híven tévét néz, egy talkshowra ukkan, ahol arról beszél egy sikeres ember, hogy azért megy jól a sora, mert jó dolgokat cselekszik. Magyarán közérthető stílusban felvázolja a karma törvényét, miszerint cselekedeteink visszahatnak ránk. Earl megvilágosodik, és elhatározza, hogy minden hibáját helyrehozza, amit csak eddigi létezése során elkövetett. Ír hát egy hozzávetőlegesen 200 tételes listát a rossztetteiről. Amint kikerül a kórházból neki is áll az egyiknek, és csodák csodája, az éledő szél épp az ő sorsjegyét sodorja felé.

Így hát Earlnek már megvan a pénze, és ezúton a lehetősége is arra, hogy minden jóvá tegyen…

Earl J. Hickey szerepében Jason Lee-t láthatjuk, akivel habár sok filmben találkozhattunk, sosem, mint főszereplővel. (Pl. Ő alakítja a Dogma főgonoszát, Azraelt.) Alakítása, szerintem osztályon felüli, és ehhez tökéletesen illeszkedik az amerikai társadalomnak az a kevésbé híres rétegéről festett körkép, ami azokról szól, akik csak lebegnek az USA jólét-tengerének felszínén, mint afféle eldobott műanyag palack.

Az epizódok, a pilot kivételével, 20-25 perc körüliek, eddigi tapasztalatom szerint egy-egy múltbéli dolog jóvátételét mesélik el.

Minden ismerősömnek ajánlom, az epizódok önállóan is megállják a helyüket, és túl sok időt sem rabolnak el tőlünk, hacsak nem egyhuzamban nézünk végig egy tucat részt…

Olya sok a bloggolni való és oly kevés az idő.

Szokásomhoz híven, ismételten csak retrospektív módon tudok számot adni az eseményekről.

Történt ugyanis, hogy közel négy év munkaviszony után, múlt pénteki határidővel felmondtam. Sok okot fel tudnék sorolni, de csak néhányat emelek ki:

Először is évek óta mondják, hogy bezárják az iskolát. Ez engem mérhetetlenül stresszelt, mert mi van ha egyszer tényleg? Úgy hiszem, hogy sokkal jobb esélyekkel szerezhet valaki új állást, ha egyik helyről a másira, nem pedig az utcáról próbálja bekönyörgni magát valahová.

Továbbá a színvonal odasüllyedt a gyerekek terén, amit már nem nagyon tudtam kezelni. Három, azaz három fős ötödik osztályt kaptam, hogy tanítsam őket angolra. Ketten közülük olyan szintű diszfáziával küzdenek, ami mellett csak egy erre szakosodott pedagógus képes velük bármilyen valós eredmény elérni. Tudom, szépek a kihívások, de ez sok volt. Amúgy sem bírok a 10 éves gyerekekkel, pláne ha még meghintjük egy kis tanulási zavarral őket. Végül, de korántsem utolsósorban, a tankönyv elszámolás vágta ki a biztosítékot. Bizonyosan több olvasata van az eseményeknek, de azok után, hogy adtak egy végösszeget, hogy ehhez viszonyítva 80.000 a hiány, majd pár nap után bebizonyítottam a kellő adatokkal, hogy akkor 20.000 többlet van (ami ugye nagyobb szopó, mint a hiány, főleg, mert akkor nem az én számításomban van a hiba). Másnap hirtelen változott végösszeg, és mit ad Isten, pont úgy, hogy megint nálam jelentkezzen a hiány. (Megjegyzem 9000 forintról beszélünk.) Ezek után döntöttem úgy, konzultálva anyámmal, hogy itt volt elég. Ha ma ennyi a hiány, majd 3 év múlva kitalálják, hogy nem is 9000 hanem 900.000. Vagy akármi. Mindennek a tetejébe a néni, aki a suli gazdgasági osztályát viszi, a nagyanyám lehetne – ez kb. minden alkalommal el is mondta, úgy látszik még sosem hallotta, hogy a kor nem érdem, hanem állapot – és amikor kifogyott az észérvekből, akkor jiddis szólásokat kezd mondogatni, amiket rajta kívül senki sem ért, vagy pedig elmondja, hogy őt elvitték Auswitzba. Tényleg sajnálom. Márminthogy elvitték. A nagyanyámat is. A nagyapámat agyon(próbálták)lőtték, csak mázlija volt és a több száz ember közül neki csak a lábát érte golyó és akkor már nem volt idő csekkolni a végeredményt. Gusztáv apja évekig volt szénbányában. És a többi. Remélem sosem kell megtudni milyen traumák ezek. De annyit megjegyzek, hogy a fentiek közül egyik sem hánytorgatta fel ezeket a jelen problémáinak kapcsán. Nem tudom elképzelni a nagyanyámat amint épp azt mondja, hogy „drága fiam, azért sóztam el a paprikás krumplit, mert én Auswitzban voltam.”

A lényeg, hogy találtam új állás: Tegnap óta egy budai alapítványi iskola főállású angolnyelv tanár vagyok.
A különbséget már két nap tapasztalat után is énekelni lehet. Egyrészt ugye Buda. Meg a pénzes szülök. Csak 14 éves vagy idősebb gyerekek. Ésatöbbi.
Mivel még csak a 3. napon vagyok túl, mást nemigen mondhatok. Rabul ejtett a közoktatás. Szó szerint. Szorongásos depresszióm nem javul annyira, mint kéne. Kezd elegem lenni önmagamból. Mirroshade, monnyá le!

Terveim szerint a következő napokban sűrítem a postokat, mert van miről írni. Thomas Harris lázban égek, kivégeztem a Jericho-t , és ilyesmik.

Stay tuned.

somebody save me
let your warm hands break right through
somebody save me
i don't care how you do it
just stay, stay
come on
i've been waiting for you

Elköltöztünk. További részletek és aktuális helyzetjelentések Eszter blogján találhatók.

A munkahelyen még augusztusban rámbíztak egy munkát (mert csak így tarthattam meg a főállásomat), aminek, mint egy hete kiderült, határideje volt, és legalábbis egy középfokú számviteli végzettségű ember kellett volna a rendes elvégzéséhez. Habár én az első hét után jeleztem, hogy ez nem jó, gubanc lesz, leintettek, hogy nem gond, majd megoldjuk.

Amikor aztán kiderült, hogy kb. 100.000 forint nincs sehol, akkor közölték, hogy hát ez az én felelősségem volt. Én is közöltem velük valamit. Nem hatott. Aztán közöltem, hogy de facto az én hibám, persze, de szóltam is róla, és mivel nem érdekelt senkit, már nem csak az én felelősségem. De iure meg senkié mert papír nem készült semmiről. Amikor aztán elővették a félig-meddig elsajátított jogi zsargonjukat, akkor betoltam anyámat a képbe. Most patthelyzet vn, keressük a számlák közt a pénzt. Talán meglesz, talán nem, még nem tudom. De nagyon nincs kedvem (se lehetőségem) fizetni egy olyan feladat elkúrásáért, amit a nyakamba varrtak, pedig nincs hozzá végzettségem, és szóltam is hogy gáz lesz.

(Van azért B terv is. 15 év szerepjáték után ez a minimum. Kiderült, hogy a Katedra nyelviskolában a kezdő fizetés annyi, mint itt a maximum. Ha sokat faszolnak velem a fenti ügy miatt, ott hagyom őket a p*csába és irány a magánszektor. De komolyan. Kevesebbet keresek, mint a bolti eladóként dolgozó diákom. És ne gyertek nekem a nyári szünettel, mert az tény hogy van, csak semmit, amit érdemes nem lehet csinálni, mert nincs miből.

A munka keleti frontjáról is van hír. Voltam ugyebár AC teszten. Megfeleltem, de mint levelükben közlik, sajnálják, de decemberig nem fejlesztik tovább a hazai központot, de ha még akkor aktuális számomra, akkor majd keresnek. Van egy másik cég, akiktől 4 éve várom azt a bizonyos hívást. No - more - comment.)

További szar, hogy a k*rva kárpitos késik minimum egy hetet az ülőgarnitúrával, és amíg az nincs, addig nem lehet ide magántanítványt felhozni. Gyűlölöm az ilyen proli köcsögöket. De komolyan. Van 1-2 (nem több) olyan barátom-ismerősöm, akik étkezi munkát végez és nem lop-csal-hazudik, amikor csak alkalma nyílik rá. Ne az a csávó nem ilyen. Kábé olyan kifogásokkal jött a telefonon, mint Béluska a 4. C-ből, hogy azért nem jött iskolába, mert a kutyájuk lenyelte a lakáskulcsot. Mindezt persze egy kész vagyonért.

Vannak azért jó hírek is. Megszabadultam – terveim szerint egy életre – a T-Comtól. Amióta mobilom van, azóta a Westel/T-mobilnál vagyok. Soha semmilyen gondom nem volt velük, csak jót tudok mondani róluk. A T-Com viszont úgy tűnik csak a nevében különbözik a Matávtól. Szó szerint 89 napig (90 nap a határidő) tartott, amíg egy telefonszámot el tudtam hozni tőlük. De megérte, most már nekem is YO!. Vagyis a 4 Mbit-es net hasít, valóban korlátlan adat forgalommal, telefonnal együtt 7.500/hó ért. Éljen a Datanet!

Mindenféle dolgok kavarognak bennem – ez esetben nem szó szerint – de most már elment a kedvem a leírásuktól. Végtére is nyilvános panaszblogot írok, nem lehetek hűtlen önmagamhoz.

PS: A munkásemberek védelmében: Olyan TV-szerelőnk van, aki közölte, hogy cseréljük le a mostani előfizetést feleannyira, hovatovább kicsit megberhelte az egyik dekódert, és most 150 csatorna közül nem tudok műsort választani a 45 helyett. Hat órán át szerelt, mászott tetőre, fúrt falat, mindössze 12.000ért – munkadíjastól, anyagárastúl. Hálánk a sírig üldözni fogja.

Én nem éltem túl. És a fiam se. Csak a feleségem élte túl a világtörténelem legnagyobb tengerészeti katasztrófáját.

Tegnap voltunk a Millenáris Parkban tartott Titanic kiállításon. A jegy meglehetősen drága, de Eszter összeverbuvált egy tíz fős csoportot, és a kedvezményes jegy még belefért a büdzsébe. Szerencsére. Merthogy megérte, de tényleg. Az Indexen is jó a kritika róla, aki „szakszerű” vélemény akar az elolvashatja a linkre kattintva.

Annak ellenére, hogy a tárlat nem onul tat fel annyi darabot, min talán elvártam, az elrendezés, a különböző megvilágítás termek, a kiállított darabokhoz fűzött kommentárok, és az utasok életéből kiemelt életképek teszik igazán színvonalassá a kiállítást.

Cseppet hatásvadász módon követik egymást a történelmi szemelvények, a beszállástól kezdve, egészen a süllyedésig, pontosabban a feltárások bemutatásáig. A kiállítás sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, mint a film, a rendezőknek sikerült elérniük, hogy kissé megborzongva jöjjek ki a közel másfél órát igénybe vevő tárlatból.

Mindehhez nagyon jól jött az is, hogy egyszerre csak korlátozott számú látogatót engednek be, így nincs zaj, nincs tolongás.

Ötletes dolog az is, hogy a belépéskor a látogató húzhat egy beszállókártyát a teremőrnél, amin az egyik valódi utas adatai szerepelnek. Az, hogy ki élte túl, és ki nem, csak a tárlat legvégén lehet kibogarászni egy hatalmas áldozta/túlélő listáról.

Íme a beszállókártya:

(Aki kíváncsi, hogy mi a szöveg a kártyán, az mentse le nyugodtan, az eredeti méret jóval nagyobb.)

További érdkességek itt találhatók: http://encyclopedia-titanica.org/

PS: Hogy egy kicsit túlmisztifikáljam a dolgot: Mr. Widener volt az egyik leggazdagabb utas. Mégis odaveszett. Ilyenkor látszik jól, hogy nem mindig a pénz a megoldás az élet gondjaira.

„Boldog életem volt…” Nem, nem, ez most nem a szokásos szarazélet nyavalygás, hanem az újonnan felfedezett sorozat nyitó mondata. Az azonos cymet viselő Stephen King regény által inspirált sorozatról van szó, A holtsávról.
A főshős, geek fordulattal élve, profin alkalmazza az Auspex 3-at, vagyis, amint megérint tárgyakat, embereket, látomásai támadnak a múltról, jövőről, ésatöbbi.
Kezdetben elég szkeptikus voltam, amolyan hiánypótlónak szedtem le (októbertől ugyanis újra beindulnak a sorozatok az USA-ban), de nagyon kellemesen csalódtam.

Habár van alaptörténet itt is, az én ízlésemnek kicsit lassan bontakozik ki, de a második évad végére sok minden értelmet nyer.

Tessék nézni, megy a Visasaton, imho elég könnyen be lehet kapcsolódni a sztoriba.